Az est szólistája, a Gentben lakó magyar hegedűművész Ábrahám Márta miatt jöttünk a hangversenyre, a nemrégiben kibocsátott 2 szóló CD-je apropóján is.

Kimagasló tehetsége nem maradt észrevétlenül, néhány hónapja a Belga Nemzeti Zenekarral játszotta Dirk Brossé hegedűversenyét. Időközben a Philips Classics rögzítette a művet a híres London Filharmonikus Zenekarral, és a komponista vezényletével. Ábrahám Mártát az idei évadban 6 hangversenyre szerződtette a Vlandriai Szimfonikus Zenekar.  A jövő szezonban Bartók 2. hegedűversenyét fogja előadni; mindenki, aki ismeri az általa CD-re felvett Bartók 1. hegedű – zongora Szonátát, felfokozott kiváncsisággal várja a híres mű majdani előadását.

Aram Hacsaturján örmény népzenében gyökerező, orosz romantikus stílussal kombinált hegedűversenye sok esetben tüzijátékhoz hasonló élményt nyújt.

A hegedűverseny nem csak technikailag, de idiomatikusan  –  egy adott tájegység jellegzetes kifejezési módját megérteni – átadni való képesség dolgában –  is magas mércét állít az előadónak, ezért nem mindegyik hegedűsnek sikerül modell értékű előadást produkálni.

Ezt bizonyítja az a tény is, hogy kevés kielégítő színvonalú felvétel készült erről a versenyműről. 

…a Belga Nemzeti Zenekar szólistájaként briliánsan, nagy virtuozitással, temperamentumosan adta elő a versenyművet…

Ha azt állítanánk, hogy Márta előadása kielégítő volt, akkor nagyon alul értékelnénk őt.

Ábrahám Márta koncertjéből esetlegesen kiadható CD felvétel (az antwerpeni előadást rögzítette a Radio 3), kétség kívül messze maga mögött hagyja a konkurenciát (a digitális verziókat biztosan, David Ojsztrah bakelit lemez felvétele pedig már nagyon régi).

Nagy élvezet egy virtuóz muzsikust előadás közben hallgatni, aki szemmel láthatóan teljesen otthon érzi magát a pódiumon.

A hosszú, kontrasztokban gazdag első tételt, ami a brilliánsan játszott kadenciába torkollik, kitörő ovációval jutalmazta a közönség. Az ezután következő, különösen inspirált Andante sostenuto után sem tudta fékezni magát a hallgatóság. Az ünnepélyes Allegro vivace zárótétel, ami a több mint fél órás hegedűversenyt megkoronázza, az első ütemtől az utolsóig izgalmas volt.

Mártának háromszor vissza kellett jönnie a színpadra a kitartó tapsot megköszönni, amit Paganini 17. Caprice előadásával hálált meg.

Mindent összevetve, egy gyönyörű koncert volt.

Nieuwe Vlaamse Muziek Revue
2000. április

Geert BOCKSTAEL