Warning: "continue" targeting switch is equivalent to "break". Did you mean to use "continue 2"? in /chroot/home/martaabr/martaabraham.com/html/wp-content/plugins/revslider/includes/operations.class.php on line 2758 Warning: "continue" targeting switch is equivalent to "break". Did you mean to use "continue 2"? in /chroot/home/martaabr/martaabraham.com/html/wp-content/plugins/revslider/includes/operations.class.php on line 2762 Warning: "continue" targeting switch is equivalent to "break". Did you mean to use "continue 2"? in /chroot/home/martaabr/martaabraham.com/html/wp-content/plugins/revslider/includes/output.class.php on line 3706 Amit a hegyen hallani - martaabraham.com

Megjelent!

 

J. S. Bach g-moll hegedű fúga elemzése

BWV 1005

(videó)

 

Back to top

Ábrahám Márta, Schweigert György és Spányi Miklós koncertje / VIII. Börzsöny Barokk Napok

Az év legmelegebb napján elindulni a kismarosi ciszterci templomba, kimerítő vállalkozás. Ám abban, hogy Spányi Miklós koncertjéért érdemes vállalni a szenvedést, biztos voltam.

Az immáron nyolcadik alkalommal megrendezett Börzsöny Barokk Napok a Dunakanyar legszebb településein telepedett le, lelkesebb vendégei Magyarkúttól Szokolyáig számos településen megfordulhattak. Kismaroson, a Ciszterci Nővérek Boldogasszony háza előtt a nővérek fogadták a zenerajongókat, beterelgették az autókat a parkolóba, segítettek az idősebbeknek kikászálódni a járművekből.

A hőség a fémhúros hangszereket is megviseli, nemhogy a bélhúrosokat. Vetemedik a fa, a húrok elernyednek, könnyen szakadnak. Egy-egy tétel végére kimerültek a hangszerek, nem kevés idő ment el a csembaló hangolásával. Ennek ellenére nagyszerű koncertet adott Ábrahám Márta hegedűs, férje, a nagybőgőn közreműködő Schweigert György és Spányi Miklós.

Spányi játéka rendszerint kifejezetten hűvös – nem egy koncerten egyenesen szenvedélytől mentnek tűnt -, tehát azt, hogy a hangverseny izgalmas és heves lett, elsősorban Ábrahám Mártának tudtam be, aki nagy lendülettel, erős gesztusokkal játszotta el a szólamát mind J. S. Bach műveiben, mind Corelli variációsorozatában.

Ábrahám Mártához szólistaként még nem volt szerencsém, de azt tudtam, hogy milyen kiváló hegedűs, hiszen nem egyszer hallhattam őt a Rádiózenekar hangversenymestereként zenélni, még azokban a boldog időkben, amikor Fischer Ádám vezette az együttest. Ábrahám Kovács Dénes és Rados Ferenc növendékeként kapott diplomát, két évig volt a salzburgi Mozarteum ösztöndíjasa, mesterének mondhatja Pauk Györgyöt, Nathan Milsteint, Vladimir Szpivakovot, vendég koncertmesterként olyan zenekarokkal dolgozott, mint a Rotterdam Filharmonikus Zenekar, a Holland Filharmonikus Zenekar, a Szöuli Filharmonikus Zenekar és a City of Birmingham Szimfonikus Zenekar. Vagyis – mindebből kitetszik – nem a barokk kor specialistája, nem régi zenés előadóként vált ismertté. Ugyanakkor már a Rádiózenekar is azzal keltett figyelmet, hogy tagjai milyen kiválóan játszanak más stílusban is. Hogy a játékmódjukba integrálták a régi zenés mozgalom és a régi zenés karmesterek tapasztatait, erényeit. Ábrahám Márta vibrálás nélküli, egyenesen és pontos játékát hallva pedig nyugodtan gondolhatta volna a hallgató, hogy a régi zenés játék elkötelezett hívét hallja.

Bevezetésképpen Spányi Miklós – a hangszerek és játékmódok kiváló ismerője – elmondta, mi indokolja a bőgős részvételét a hegedű-csembaló szonátákra építő programban. Johann Sebastian Bach (Spányi a legidősebb fiúgyermek, Carl Philipp Emanuel zenéjének tudora, tehát koncertjéről írva messze nem elég csak annyit írni: Bach) hangszere tizenhat lábas volt, szemben a mai kópiákkal, melyeken zenéjét megszólaltatják, és az így kisesett regisztert igyekeztek pótolni a bőgővel, illetve megerősítették a basszus kontinuo szólamot. Az indoklás elfogadhatóvá tette a hegedűs főszereplő férjének szerepeltetését, bár kétségtelen, Corelli La Follia variációi előtt előadva ez az indoklás már nem állta volna meg a helyét. Schweigert György színesítette, feldobta az előadást, megerősítette azok vélekedést, akik szerint e művek sokkal inkább trióra, mint két hangszerre íródtak.

 

Revizor
2011. szeptember

Az elsőként felcsendülő Händel-szonátának a negyedik, Allegro tétele lett feltűnően élénk, mozgalmas – az erős, heves indítás után ez nem is lehetett volna másképp. A koncertnek nem Händel-műve, hanem J. S. Bach szonátái jelentették a legfontosabb részét. Az említett fiú egy helyütt azt írta: apja életművének ragyogó pontjai a szonáták, az apja által írt legjobb művek közé tartoznak. „Néhány ezekben fellelhető Adagióban ér tetőpontjára az éneklő stílus.” A hat művet tartalmazó pakk címe is indokolttá teszi a szólamok megerősítését viola de gambával. Carl Philipp is triónak aposztrofálja e darabokat. Köthenben elkezdett műveit J. S. Bach Lipcsében is tökéletesítgette, de a művek a XIX. század előtt nem jelentek meg, csak kéziratban terjedtek. Előadásuk valóban akkor mondható igazán sikereseknek, ha énekel a hegedű az obligát csembaló mellett. És kell-e mondanom: az f-moll szonáta Lamentóját szinte eldúdolta Ábrahám Márta.

Spányi Miklós szinte minden koncertjén előáll egy-egy szokatlan megoldással, egy ismert tételt a megszokottól eltérően, bár sosem provokatívan szólaltat meg. Az f-moll szonáta Adagio tételét – ide nem is kért segítséget a bőgőtől – analitikusan, már-már szögletesen, az alapvonalakat kiemelve adatta elő. A monoton és szaggatott előadással mintha a repetitív zenék közé soroltatta volna e részt. Amiből mintha felszállt volna – láncait levetvén – az önfeledt Vivace tétel. Hasonlóképpen állította egymással szembe a h-moll szonáta Andante és Allegro tételét: ez utóbbi szinte felpattant a másik mellől, nem bírván annak nyomasztó közelségét.

A barokk kornak is legnépszerűbb dallamai közé számítható az először 1505-ben egy a neves jósnőkről szóló daloskönyvben megjelent Follia dallam. E neves hangtömbbel dolgozott többek közt Carl Philipp Emanuel és Corelli is. Corelli hatása alól a barokk zenészei közül senki sem tudta kivonni magát: mind zeneszerzőként, mind hegedűsként páratlanul népszerű volt, J. S. Bach is írt orgonafúgát Corelli-témára. A rá jellemző hangzást bámulatosan egyszerűen alakította ki: a hegedű hosszabb hangokból álló késleltetés-láncolatot játszik az egyenletes értékekben mozgó basszus felett. A basszusmenet fölött szinte röpködött, cikázott a variációsorozatban a hegedűszólam Ábrahám Márta kezei alatt.

A vendégek heves tapsukkal mindössze egy ráadást tudtak kicsikarni az eltikkadt művészekből, de ez a ráadás tulajdonképpen a délutáni koncert legszebb pillanata volt: a 120-as sorszámú kantáta (Gott, man lobet dich in der Stille) áriáját hallhattuk, eredeti verziójában, szonátaként – a D-dúr szonáta korai változatának dallamát mély átéléssel, és a hely szelleméhez híven, hittel játszotta el Ábrahám Márta.

Kolozsi László

Forrás: www.revizoronline.com

X