Megjelent!

 

J. S. Bach g-moll hegedű fúga elemzése

BWV 1005

(videó)

 

Back to top

Ez a hegedűs kivételes jelenség. Régóta nem hallottam olyan hegedűjátékot, amely annyira felkavarta volna bensőmet, mint az ő Bartók Béla Szólószonáta interpretációja. Ahogyan Bartók az első, „Tempo die Ciacconata” tétellel a többszólamú barokk szonáta elemeit vezeti be, és a népi muzsikából származó zenei lendülettel ötvözi, úgy tudja éppen ez a művésznő, zeneértéséből, játéktudásából és magyar temperamentumából fakadóan, különösen jól kialakítani ezeket a jellemzőket. 

Luxemburger Tagesblatt

Ahogyan Bartók a „Fuga”-ban négyszólamú fúgával „A játéktechnika lehetőségeit az utópia határáig” (Uwe Kraemer) feszíti, úgy tudja Ábrahám Márta ezt a fugaformát drámai lendülettel előadni, mert úgy látszik , számára egyáltalán nem léteznek nehézségek, vagy technikai problémák. A „Melodia” című harmadik tételt képes volt csodálatos hangképzéssel, gazdag képzelőerejű és teremtő intelligenciájával, mélységes és dús érzékenységével valóságos „Melodikus inkarnáció”-vá (Kraemer) tenni. Ennek a keleti és nyugati muzsika határára eső darabnak ez a mélyérzésű előadása mindenki számára bensőséges élménnyé vált. A viharos presto tétel párját ritkító tarkaságot kapott, és azután még szinte hallhatóvá tette ez a kimagasló zenész Ysaye Aurora szonátájának atmoszféráját is.

Ráadásként a BWV 1005 sz. C-dur Szólószonáta Largo tételét játszotta el Ábrahám Márta. Ezzel vonóját visszafordította honfitársától, Bartóktól Bach-hoz, és megkapó módon adta tanújelét az összefüggésekkel kapcsolatos elmélyült ismereteinek, és zenei intelligenciájának.

Guy Wagner

X