A BioBach-Music gondozásában megjelenő ünnepi kiadvány J. S. Bach három szólóhegedűre írt fúgájának alapos, „minden hanggal elszámolni tudó analízisére” épülő kottáit tartalmazza. Az elemzés a különleges, színes hangokkal megjelenített, szólamonként rétegelt kottaképben nyilvánul meg, amelyet témajegyzék, ábrák, és magyarázatok egészítenek ki.
A kottagrafikát Eveline Meier Budapesten élő svájci hegedűművész készítette, aki 2020-ban szerezte meg diplomáját „Summa Cum Laude” a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Ábrahám Márta növendékeként.
Az összkiadás első kötete a g-moll „Karácsony” fúga (BWV 1001) témajegyzék melléklettel ellátott kottája és posztere. A második kötet az a-moll „Nagyhét” fúga (BWV 1003) a harmadik pedig a C-dúr „Pünkösd” fúga (BWV 1005) kottája.
Sokakat foglalkoztat a kérdés: vajon miben áll Bach zenéjének a rendkívülisége, remekműveinek zsenialitása? Tudatosan felépített alkotómunka, vagy isteni szikrára aktiválódó speciális, emberfeletti képességek? Avagy a kettő ötvözete?
Ha közelebb akarunk kerülni Bach zenéjéhez, meg kell értenünk műveinek szimbolikus jelentéstartalmát és eredeti koncepcióját. Fúgái terjedelmükben, léptékükben és arányaikban nagymértékben hasonlítanak a nagy gótikus székesegyházak felépítéséhez. Szellemiségük a teremtett világ fennálló rendjének hierarchiáját képviseli, Isten dicsőségét hirdeti. Bach kezében a kozmikus arányok a legmagasabb művészi, szellemi és spirituális szinten válnak zenévé.
Bach zenéjében Rend van. A szervezettség azonban nem mindig látszik, többnyire a felszín alatt található. A zenei anyagok elrendezése valójában a színes, többszólamú szövedék különböző rétegeiből és alakzataiból kontrapunktikus eljárásokkal kialakított architektúra eredménye. Bach olykor elrejti, sok esetben kódolt jelképrendszerbe ötvözi a zenei összefüggéseket. A hangok szövevényes matematikai és kombinatorikai kapcsolatokba és futónövényként egymásba fonódó rendszerekbe vannak ágyazva. Olyan összefüggés-hálózatokat alkotnak, melyek zenén túli transzcendens, teológiai tartalmakat is hordoznak. Jól látható tehát, hogy a Mester zenéjének nyelvezete nagyon összetett.
Gárdonyi Zoltán találóan foglalja össze a bachi zene rendkívüliségének mibenlétét, választ adva a korábban feltett kérdésekre:
„ J. S. Bach kánon- és fúgaszerkesztő technikája a tudatos és tervszerű művészi alkotás kimagasló mintaképe. Ez a szerkesztő technika a zenei gondolatok többszólamú feldolgozás útján történő logikus kifejtésének szinte kimeríthetetlen lehetőségeit foglalja magában.”
Hihetetlenül izgalmas dolog felfedezni a világnak egy olyan szegletét, amelyet még senki nem látott. A tudás megszerzésének öröme mindig a rend és káosz metszéspontján van. Ábrahám és Dukay elemzései és kottái ilyen megvilágosító élményt, kulcsot kínálnak Bach fúgáinak a megértéséhez. A szerzőpáros hiánypótló, elsősorban oktatási célra kialakított forradalmian új elemző és vizuális megjelenítési módszere a világon első és egyedülálló.
A színes kották lényege a vizuális ábrázolás: Bach fúgáinak sajátos szerkezetét olyan módon mutatják meg, hogy az egyes szólamok színes hangokkal elkülönítve és kiemelve jelennek meg. Az így differenciált zenei anyagok (témák, kontraszubjektumok, torlasztások, fordítások stb.) hierarchikus elrendezése gyönyörűen megvilágítja, és logikusan követhetővé teszi a zenei folyamatokat.
A színes rendszerben jól láthatók a szólamok között fennálló erőviszonyok és arányok, a vertikális és horizontális kidolgozás tökéletes egyensúlya. A zeneszerző rendezőelvének felismerésével transzparenssé válik Bach – minden esetben egyedi – fúgáinak a szerkezete, értelmet nyernek a különleges formai megoldások.
A 2. kötet külön érdekessége, hogy foglalkozik a fúgaelemzés terminológiai kérdéseivel, és egy teljes fejezetet szentel a fúgaforma alapismereteinek közlésére.
Forrás: www.papageno.hu
Megjelent Ábrahám Márta új Chaconne-kézikönyve