Hölgy hegedűvel

Ábrahám Márta koncertjével kezdődik a Dunakanyar művészeti hetek programsorozata

A zebegényi katolikus templomban szentmisével kezdődik a Dunakanyar művészeti hetek rendezvénysorozata. A negyedik alkalommal megszervezett művészeti találkozó július 22-ig tart. A szentmise és T. Mészáros Andrásnak, a Pest Megyei Közgyűlés elnökének a köszöntője után este fél nyolckor Ábrahám Márta (hegedű) és Tóth Marianna (zongora) hangversenyét hallhatják a Zebegénybe látogatók.

Ábrahám Márta kitűnő lemezfelvételek és jelentős hangversenyek szólistájaként egyre többet hallat magáról idehaza és külföldön. Az 1996-ban a Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomát szerzett hegedűművésznő zenészcsaládból származik. Édesapja a váci zeneiskola igazgatója, harsonaművész, édesanyja hegedűtanár, testvére, Sára pedig a Matáv zenekar csellistája.

Már óvodásként vonzott a hangszer – mesél a kezdetekről Ábrahám Márta. – Hatéves koromban láttam nekik a stúdiumoknak. A legkiválóbb tanároktól, a legkülönbözőbb művészegyéniségektől lestem el hivatásom csínját-bínját. Két éven át jártam például Ruggiero Riccihez, ugyanennyit David Takenóhoz a londoni Guildhall iskolába. Budapesten Sós Natasa és Kovács Dénes növendéke voltam.

Mit sajátított el a világhírű mesterektől?

Mindhármójuknak van specialitása. Riccivel a Paganini-etűdöket tanultuk. Tőle a virtuóz bravúrokat lehet ellesni. Takeno a stílusokra fektette a hangsúlyt. Arra, hogy mondjuk Mozartothogyan lehet a lehető leghívebben tolmácsolni. Azt tanította meg nekem, hogyan lehet fémhúrokon és modern vonóval is stílusosan előadni a klasszikus és barokk szerzőket. Szerintem az európai zenészek élen járnak a stílusos tolmácsolásban. Kovács Dénessel, aki tanárként is, hegedűsként is nagyszerű, sokat beszélgettünk Zathureczkyről, a Hubay-iskoláról. Ma már persze senki nem hegedül úgy, ahogy ötven vagy száz évvel ezelőtt, de az biztos, hogy a saját hegedülésemben valahol ott van ez a méltán emlegetett magyar hegedűs hagyomány. A hegedű hangjának a sokszínűsége – talán ebben ragadható meg a Hubay-iskola tanításának a lényege, ezt emelte ki mindig Kovács Dénes is. Rövidebb ideig látogattam Nathan Milstein, Szpivakov és Fenyves Lóránt kurzusait is.

Magyar Nemzet
2001. június

Külföldön mintha keresettebb szólista lenne, mint idehaza, pedig korábban itthon minden évben nyert egy országos hegedűversenyt…

Zeneakadémistaként megnyertem a Hubayról, Zathureczkyről, Flesch Károlyról elnevezett versenyt. Négy évig nálam volt Zathureczky Ede hegedűje. Jól ismer a szakma, csak talán a koncertrendezők nem eléggé. Nehéz manapság még a jóknak is betörni. Megy a harc a koncertekért. De ez nyugaton sincs másként. Ezen a pályán ma nem elég a tudás: a jó menedzselés is nélkülözhetetlen. Amit eddig elértem, a magam erejéből tettem. Azért szép eredményekről is beszámolhatok. Rövid idő alatt négy lemezfelvétel is készült velem. Közülük egy magyar anyag van, még kiadásra vár: a Rádiózenekarral vettük fel Balassa Sándor Hegedűversenyét. Jövő májusban eljátszom a győriekkel, Medveczky Ádám dirigálásával. A Philipsnél rögzítettem a londoni filharmonikusokkal egy Dirk Brossé-versenyművet és Belgiumban csináltam két szólólemezt. Néhány napja Párizsban léptem fel Brahms szonátaesttel a Magyar szenvedély fesztiválon. Belgiumban, Hollandiában már jól ismernek, ott szinte állandó vendég vagyok. Szerencsére a magyar hegedűsöket nagy becsben tartják. Ez büszkeséggel tölt el, bár én a hazámban is szívesen játszom, ha hívnak. Boldogan tettem eleget a felkérésnek, amikor tavaly Vásáry Tamással és a Rádiózenekarral Bartók Hegedűversenyét tolmácsolhattam egy szép szezonnyitó koncerten. A MÁV-osokkal Viski János hegedűkoncertóját adtam elő októberben. Szűkebb pátriámban, Vácott is gyakran játszom. Akkor is igent szoktam mondani, amikor a barátaim hívnak kamarapartnernek. Megtiszteltetésnek veszem, hogy az idei Dunakanyar művészeti hetek nyitóhangversenyét én adhatom. Tóth Mariannával közösen ez egy szonátaest lesz Brahms és Ravel műveiből.

Milyen muzsikák állnak a szívéhez legközelebb?

Nem vagyok válogatós, minden szerzőt eljátszok. Az igazság mégis az, hogy a XX. Század komponistái a szívem szerint valóak – már a temperamentumomból adódóan is. Közülük is a legeslegkedvesebb Bartók Béla, akinek valamennyi hegedűdarabját tudom. Minden fantáziadús mű érdekel. Nemrég megtanultam Pierre Boulez Anthem című, izgalmas művét szólóhegedűre. Ez a komoly, elvont kompozíció azért keltette fel a kíváncsiságomat, mert hírhedten nehéz. Ha ma valaki felkérne rá, hogy adjam elő, azt felelném: egy hét múlva állok elébe!

Kálmán Gyöngyi