(…) A szólista, Ábrahám középutat választott egy bravúros és egy lírikus interpretáció között. Tulajdonképpen mind a kettőt megkaptuk, a magas színtű technikai felkészültséget éppúgy, mint az édeskésen éneklő passzázsokat, néha csendesen síró magasságokat.

Mindent egybevetve egy temperamentumos, kontúrokban és mélységekben gazdag, látványos vonósjátékot hallhattunk, ami a zenekarból is támogatásra talált.

Rudolf Nammensma

Leeuwarder Courant
2003. október