Koncert: Ábrahám Márta hegedű, Würtz Klára zongora
APELDOORN – A legjobb hangversenyek akkor születnek, amikor a művészek nem bújnak a makulátlan technikájuk mögé, hanem teljesen önmagukat adják.
Ilyen őszinte koncert volt a két magyar virtuóz művész, a hegedűs Ábrahám Márta, és a zongorista Würtz Klára fellépése…
A nyitódarabot,-Vitali: Chachonne- 2 különböző kiindulópontból közelítették meg.
Würtz egy kiegyensúlyozott zongorista, ruganyos billentésű és áttetsző hangzással.
A temperamentumos Ábrahám Márta ennek pont az ellentéte. A hegedűművész lehengerlő intenzitással vetette magát a zenébe, bár Vitali matematikailag szabályosan komponált chaconne-ja ezáltal kissé túlfűtött romantikus hangzást nyert.
Összességében jól bírta ezt a zenei anyag, és a művészek tolmácsolásában a produkció autentikussá vált.
De az előadás szépsége mégis abban rejlett, ahogyan a darab folyamán a két ellenpólus, az apollói pianista és a dionüszoszi hegedűs egymásba fonódtak.
Brahms 3. Szonátájának Adagiójából a g-húron felhangzó téma melankóliája feltűnően gazdag színskálával és ihletetten szólalt meg.
Természetesen egy ilyen háttérrel rendelkező duó, Bartókot nem hagyhatta ki a műsorából.
Az 1. Rapszódia moderato jelzése egyértelműen a tempóra vonatkozik, a zenei történés folklórisztikus elemekkel és makacs ritmusokkal tarkított, ami rendkívül élénk játékot követel.Az előadás kiváló volt…
A Brahms Magyar táncok előadása sziporkázó volt…
Ezután egy igazi cigány darab következett. A francia-baszk Ravel: Tzigane című darabja.
A bevezetés nagy hegedűszólóval indul a g-húron (megint a g-húr!), a legmagasabb fekvésekben, ami által egy bíborvörös alt-hangzás keletkezik, ennek atmoszférája szuggesztívan vetíti előre számunkra a mű hangulati hitelességét.
A ráadás ugyanolyan ragyogó volt, mint az egész koncert: Sarasate Baszk Caprice-a, amelyben a tüzes húrok szikrázó ritmusai és a szárnyalva lángoló dallamok az est méltó betetőzését adták.
De Stentor
2001. május
Megjelent Ábrahám Márta új Chaconne-kézikönyve